VICCELDE

Az öreg székely száz éves, és az újságíró elmegy hozzá, hogy meginterjúvolja.
- János bácsi, legyen szíves, mondjon nekünk az életébõl egy vidám történetet.
Az öreg elkezdi:
- Már vagy nyolcvan éve történt, mikor a szomszédom átjött, és mondta, hogy nem találja a birkáit. Rögtön keresésükre indultunk vagy öten egy demizson pálinkával. Sokáig keresgéltük az eltévedt birkákat, és közben eliszogattuk a pálinkát. Mikor megtaláltuk a birkákat, mindet meghágtuk. Az volt ám a szórakozás!
Az újságíró gondolja, hogy ezt a történetet nem írhatja meg az újságban, és kéri az öreget, hogy meséljen neki másikat.
Az öreg megint elkezdi:
- Már vagy hetven éve történt, hogy a szomszédom átjött, hogy elszökött a felesége. Vagy öten a feleség keresésére indultunk egy demizson pálinkával. Sokáig keresgéltük az eltévedt feleséget, és közben eliszogattuk a pálinkát. Mikor megtaláltuk, mindannyian meghágtuk az asszonyt. Az volt ám a szórakozás!
Az újságíró ideges, mert ez a történet sem alkalmas arra, hogy megírja. Gondol egyet és így szól az öreghez:
- Jól van János bácsi, talán inkább hagyjuk a vidám történeteket. Nem történt magával a hosszú élete során valami szomorú, amibõl az újságolvasók tanulhatnának?
Az öreg arca egyszerre elkomorodik:
- Már vagy ötven éve törtent, hogy egyszer eltévedtem...

Székely utazik a vonaton, de nincs jegye. Az ellenõr az elsõ állomáson lerúgja a vonatról, de neki sikerül újra felkapaszkodnia. A következõ állomáson megismétlõdik a jelenet, majd mikor már vagy harmadszor rúgja le a vonatról, megkérdi az ellenõr:
- Tulajdonképpen hova akar menni?
- Brassóba, már ha kibírja a fenekem.

- Mit gondolsz melyik a gyorsabb, a ló vagy a postagalamb? - kérdi a székely a komájától.
- Gyalog a ló...

A székely utast vesz föl a kocsijára. Ahogy mennek a kanyargós úton, egy kivételesen éles kanyar tûnik fel elõttük, de a székely nem fékez, sõt odacsap a lovak közé.
- Fékezzen bátyám, mert kisodródunk!
- Negyven éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem is lassítanak, és be is veszik a kanyart. Nemsokára egy újabb éles kanyar tûnik föl elõttük. Az utas megint megszólal:
- Fékezzünk, bátyám, mert itt halunk meg!
- Negyven éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem lassítanak, de beveszik ezt a kanyart is. Ezután egy harmadik kanyar is föltûnik, de az utas már nem szól semmit, gondolja, tudja a székely a dolgát. A kanyarnál a kocsi kisodródik, felborul és drabaokra törik. A kocsi roncsai közül egyszer csak kikászálódik az öreg székely, és így szól:
- Negyven éve ezen az úton járok, de ezt a kanyart még sose sikerült bevennem!

A székely legény esküvõ utáni napon azt mondja a feleségének:
- Asszony! Ha én hazajövök a munkából és féloldalt áll a kalapom, akkor te mész a szobába, húzod fel a szoknyádat és szétteszed a lábad.
Asszony:
- Jól van. De ne adja az Isten, hogy ha te hazajössz a munkából és nekem csípõn van a kezem, akkor neked ne álljon félre a a kalapod!

Székely parasztbácsi telefonál a rádió kívánságmûsorába:
- Találtam egy pénztárcát, benne van 30.000 forint, 500 dollár és 30.000 euró. - mondja a bácsika.
- Ez igen gratulálok, más nincs benne?
- De egy névjegykártya, valami Kovács. Na, ennek a Kovácsnak szeretnék küldeni egy számot.

Az öreg székely bemegy a kocsmába, és kér egy felest. Egy pár fiatal ott vidámkodik, majd összesúgnak, hogy hogyan toljanak ki az öreggel.
Szépen kivárják, és egy alkalmas pillanatban bedobnak egy Viagrát a pálinkájába. Az öreg komótosan felhajtja. Kis idõ multával kimegy a WC-re. Ahogy jön vissza, látják, hogy összevissza van vizelve a nadrágja.
Kérdezik tõle:
- Mi történt magával bátyám?
- Kimentem, elõvettem, hát láttam, hogy nem az enyém, és visszatettem.

Házsártos, veszekedõs anyósa volt a székelynek. Tudván ezt, üzent neki a helyi patikus, hogy van egy jófajta orvossága ez ellen.
A székely elment hozzá a szerért, s a patikus adott neki két hatalmas pofont.
- Na, ezt adja be az anyósának, mert az õ bajára ez a legjobb orvosság.
Legközelebb, amikor az anyós megint elkezdett kárálni, a székely szó nélkül pofon teremtette. S lám, az orvosság hatott, az asszony elcsöndesedett.
Amikor a székely ismét elment a gyógyszertárba, a patikus megkérdezte:
- No, használt a múltkor a gyógyszer?
- Hogy használt-e? Mihelyst beadtam egy porciót, nyomban meggyógyult. A második pofonra... (ezzel képen teremtette a patikust) ... már nem is volt szükségem, hát visszahoztam!

Egy székely fickó azzal dicsekszik a barátainak, hogy akár harminc gombócot is képes megenni egyszerre. Fogadnak ötezer forintba, és elmennek gombócot rendelni. Hatalmas tálban teszik le a szilvás gombócokat a fickó elé és õ neki is lát. Falja, falja, már a szeme is kidülled, nyeli egymás után. Igen ám, de a huszonnyolcadik gombóc már sehogy sem megy le a torkán. Elkeseredetten nézi a tálban maradt 3 gombócot:
- Ha elõre tudom, hogy ez a három ilyen nehezen fog lemenni, akkor ezekkel kezdtem volna!

Két székely iszik a kocsmában. Megszólal az egyik:
- Hazamegyek, megbaszom anyádat.
Dermedt csend a helységben, jön a válasz:
- Menjünk apu, úgyis eleget ittál már.

A székely és a fia mennek haza a szekéren. Egyszercsak elrobog mellettük egy fej nélküli motoros. Amint mennek tovább megint elrobog mellettük egy fej nélküli motoros.
Odaszól a fiú az apjának:
- Te apa! Nem kéne beljebb húzni a kaszát?