Tanárnéni megkérdezi a gyerekeket, hogy ki, mit ebédelt.
Az egyik gyerek felel: fasirtot.
A másik: rántott húst.
- És te Móricka?
- Mi szószt ettünk otthon.
Másnap megint megkérdezi a tanárnéni a gyerekeket, hogy mit ebédeltek.
Az egyik gyerek válaszol: spagettit.
A másik: sült húst.
- Hát te Móricka?
- Mi szószt ettünk otthon.
Harmadik nap megint megkérdezi a tanárnéni, hogy mit ebédeltek a gyerekek, akik ismét változatos ételeket soroltak fel, de Mórickát ismét megkérdezi:
- Móricka mit ebédeltetek?
- Hát szószt. - feleli Móricka.
- Húst nem szoktatok enni?
- De, holnap már biztosan fogunk!
- Hogyhogy? - kérdezi a tanárnõ.
- Mert apám azt mondta: "Ha holnap is szósz lesz belevágom a faszom"!

- Tasziló, fogadj velem kérlek, hogy kimondok itt egy csúnya szót az étteremben, és senki nem fog megbotránkozni....
- Kérlek Arisztid, állom a fogadást.
Arisztid rendel egy tál süteményt, majd mikor a pincér kihozza, megkérdezi tõle fennhangon:
- Milyen édesség van a tálcán? Tán nem kuglóf-asz ott?
Megtetszik ez Taszilónak! Igaz, a fogadást elvesztette, de arra gondol, hogy ezt õ is eljátssza az asszonnyal, ha legközelebb beülnek egy süteményre.
Úgy is lesz. Mondja az étteremben a feleségének:
- Drágám, kérlek, kimondok itt egy csúnya szót, és senki nem fog megbotránkozni...
Rendel is egy tál süteményt, s mikor jött a pincér, felállva fennhangon rákérdez:
- Mi a lófaz ez itt, csak nem kuglóf?