Tanárnéni megkérdezi a gyerekeket, hogy ki, mit ebédelt.
Az egyik gyerek felel: fasirtot.
A másik: rántott húst.
- És te Móricka?
- Mi szószt ettünk otthon.
Másnap megint megkérdezi a tanárnéni a gyerekeket, hogy mit ebédeltek.
Az egyik gyerek válaszol: spagettit.
A másik: sült húst.
- Hát te Móricka?
- Mi szószt ettünk otthon.
Harmadik nap megint megkérdezi a tanárnéni, hogy mit ebédeltek a gyerekek, akik ismét változatos ételeket soroltak fel, de Mórickát ismét megkérdezi:
- Móricka mit ebédeltetek?
- Hát szószt. - feleli Móricka.
- Húst nem szoktatok enni?
- De, holnap már biztosan fogunk!
- Hogyhogy? - kérdezi a tanárnõ.
- Mert apám azt mondta: "Ha holnap is szósz lesz belevágom a faszom"!

Az új cégvezetőt utasítja a főnök, hogy küldjön felszólító levelet Kovácsnak, fizesse meg régóta esedékes tartozását. Az ügybuzgó fiatalember elkészíti a fogalmazványt, s megmutatja a főnökének.
- Nem, ezt nem lehet elküldeni. Ez a levél túlságosan goromba. Ilyen hangot az üzleti levelezésben nem használunk. Fogalmazza finomabban.
A cégvezető átírja a levelet, de a főnök még mindig elégedetlen.
- Nem szabad így sértegetnünk Kovácsot, mert még elveszítjük, mint vevőt. Írja át még finomabb, udvariasabb hangnemben!
A harmadik változattal már elégedett a főnök.
- Igen, ez már kellően finom, és udvarias... Ám mégis át kell írni a helyesírási hibák miatt. A tolvajt ugyanis nem írjuk nagy T-vel, az akassza fel magát viszont három szóba írandó, két s-el, egy z-vel...