VICCELDE

Egy viharos éjszakán zajlott a következõ rádióbeszélgetés a repülõtér irányítótornyában:
Elsõ hang a rádióból:
- Torony, 3000 láb magasan vagyok a Heli-pad 1 felett!
Egy másik hang a rádióból:
- Torony, az lehetetlen! Én is 3000 lábon vagyok a Heli-pad 1 felett!
Pár másodperc döbbent csend, az irányítótorony személyzete döbbenten várja a robbanást.
Ekkor az elsõ hang ismét:
- Te hülye! Te az én másodpilótám vagy!

Egy paraszt bácsi bement az autóhifi boltba:
- Van egy kocsim és kéne bele autóhifi.
- Tessék parancsolni, van többféle.
- Melyik a leghangosabb?
- Ez itt.
- Mikrofont lehet rákötni?
- Hááát, tulajdonképpen lehet.
- Kipróbálhatom?
- Tessék, itt a mikrofon.
- Dinnyét vegyeneeeeeeek!

Egy feltûnõen csinos nõ utazott a vonaton, s elmélyülten olvasott valamit. Vele szemben egy férfi ült. Már jó ideje így ültek, csendben. A férfi bámulta a gyönyörû nõt, végül megszólalt:
- Elnézést, hölgyem, megkérdezhetem, mit olvas olyan elmélyülten?
- Hogyne - válaszolt készségesen a nõ -, én szexuálpszichlógus vagyok, és éppen tanulmányt készítek arról, hogy napjainkban kik a legjobb szeretõk az ágyban.
- Ó, ez nagyon érdekes! - mondta a férfi. - És megkérdezhetem, milyen eredményre jutott?
- Hát a statisztika azt mutatja, hogy a legjobb férfiszeretõk az indiánok és a cigányok.
A férfi elgondolkodott, majd így szólt:
- Ó, bocsásson meg, még be sem mutatkoztam. A nevem Kolompár Winnetou.

Az iskolában az 1948-as szabadságharcot tanultuk. A tanárnõ kiadta a feladatot: húzzuk alá a szövegben található városokat, s azokat a térképen is keressük meg. Az egyik osztálytársam egyszer csak megszólalt:
- Tanárnõ, merre van Gyatra?
- Miféle "Gyatra"? - hökkent meg a tanárnõ - Hol találkoztál te ilyen településsel?
- Itt írja a szöveg: "Bem apó gyatrán felszerelt seregeit könnyen visszaverték az osztrák seregek."

A tûzoltók 1978-as sztrájkja alatt a brit hadsereg látta el a tûzoltási és egyéb feladatokat. Január 14-én London déli részérõl egy öreg hölgy hívta õket, mivel a kedvenc macskája csapdába esett egy magas fa tetején. A katonák imponáló ügyességgel szedték le szegény állatot a fa tetejérõl. A néni meginvitálta õket egy teára, amit a hõs katonák el is fogadtak. Miután megitták teájukat, búcsút intettek és halálra gázolták a megmentett macskát.

Ernest Shackleton 1912-es antarktiszi expedíciója elõtt ezzel a reklámmal keresett társakat:
"Egy veszélyes utazáshoz keresek férfiakat. Alacsony munkabér, harapós hideg, hosszú hónapok a teljes sötétségben, állandó veszély, a biztonságos visszatérés kérdéses. Sikeres visszatérés esetén a hírnév és a dicsõség garantált."
Ha napjainkban egy reklámügynökségen keresztül adná fel ezt a hirdetést, az valahogy így nézne ki:
"Egy kalandos utazáshoz keresünk résztvevõket. Alacsony útiköltség, gyönyörû látnivalók, mókás éjszakák, jégszobor kiállítások megtekintése. Ingyenes utazási biztosítással! Kerüljön Ön is a magazinok címlapjára!"

Woody Allen idézetek:
- A nagyapám amúgy igen jelentéktelen ember volt. A temetésén a halottaskocsi ment leghátul.
- Egy alapvetõen hülye családból származom. Az apám színbolond volt. Egy bankban dolgozott, de elkapták, ahogy A4-es papírokat lopott.
- Osztrigát pedig nem eszem. Az én ételem legyen halott - ne beteg, ne sebesült - halott!
- Gyerekkoromban egyszer eltûntem pár napra otthonról. A szüleim azonnal reagáltak, kiadták a szobám albérletbe.
- Már hetedik éve, hogy anyósom átjön karácsonykor. Idén újítunk. Beengedjük.
- Részt vettem egy gyorsolvasó-tanfolyamon. A Háború és békét nem egészen 20 perc alatt olvastam el. Az oroszokról szól.
- Szeretem ezt az aranyórát. Apám a halálos ágyán adta el nekem.
- Az agyam a második legkedvesebb szervem.
- A pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is.
- Valószínûleg túl lassú vagyok. Nemrég elütött egy autó, amit két ember tolt.
- A fõiskolán a metafizika órán puskáztam: belenéztem a mellettem ülõ fiú lelkébe.
- Vajon miért mondja minden nõ, hogy csapnivaló szeretõ vagyok? Hogy tudnak ilyen végleges álláspontra helyezkedni 3 perc alatt?

Egy francia menyasszonyt a saját esküvõjén tartóztattak le 1995-ben, mert leszúrta újdonsült férjét a tortaszeletelõ késsel.
1996 október: az angliai West Yorkshire Normanton Parish templomban Rodney Chapman atya megbotlott a Bibliában, elesett és eltörte a lábát. Vérzõ arccal összeadta a fiatal párt, majd bevonult a kórházba.
IV. György és Caroline hercegnõ házassága sajnálatos malõrökkel kezdõdött 1795-ben. A võlegény annyira részeg volt, hogy két segítõje cipelte az oltár elé. Késõbb, már a szertartás alatt a leendõ férj felemelkedett, hogy meglépjen a házasság elõl, de apja, III. "Õrült" György király gyorsan odalépett hozzá és visszanyomta székébe. Amikor a szertartást vezetõ érsek megkérdezte az összegyûlteket, hogy bárki is látja-e valami akadályát a frigynek, a võlegény zokogni kezdett. A nászéjszakán, miután rövid látogatást tett a nászágyban, a férj elaludt a kandalló mellett.
Maria del Pozzo della Cisterno hercegnõ sosem felejtette el Amadeoval, D´Aosta hercegével kötött frigyét. Az 1867 május 30-án, Turinban rendezett esküvõ elõtt a hercegnõ szobalánya felakasztotta magát, a palota kapuõre elvágta saját torkát, a ceremóniát felügyelõ ezredes napszúrás miatt összeesett, a pályaudvar fõnöke a nászútra induló pár vonatjának kerekei alá esett, a király fõtanácsadója leesett a lováról és meghalt, a võlegény tanúja fõbe lõtte magát. Ezeket leszámítva, minden simán zajlott...

Egy szõke nõ kérdezte a repülõgép pilótáját:
- Egyet áruljon el nekem, pilóta úr. Azt még értem, hogy nappal hogyan repülnek, mert ugye látják a földet, hogy merre járnak. De ilyenkor, éjszaka hogyan? Hiszen nem látni semmit!
A kapitány kimutatott az ablakon.
- Éjszaka még egyszerûbb. Látja, ott van két villogó fény a szárnyak végén, egyszerûen azok között kell tartani a gépet.
Az utas leesett állal nézett.
- Aha, hát ez így tényleg egyszerû.

Az indiánok elfognak négy cowboyt.
Így szól a törzsfõnök:
- Akinek a legrövidebb a neve, az szabad, a többiek meghalnak. Mutatkozzatok be szépen!
- John - mondja az elsõ.
- Joe - mondja a második.
- X - mondja a harmadik.
- Félix - mondja a negyedik.

Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a pilótafülkére, még ha nem is sokat értettek belõle. Egyszer egy nem túl eszes hölgy kívánta megtekinteni a TU-154 kezelõszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját takaró függönyt, és megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra.
- Hölgyem, annak semmi értelme - felelte neki a pilóta.
- Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem lehet - felelte a hölgy, és távozni akart.
- Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi értelme. Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen körül.
A nõnek leesett az ejtõernyõs papírtantusz, belépett, majd nézegetni kezdte a navigátor munkahelyét és a mûszerfalon a számtalan mutatót, mûszert.
- És ez, ezt hogy figyelik mind? - kérdezte értetlenül.
- Ááá, nem figyeljük. Igazából ezek nem is mûszerek, csak egy tapéta az üveg mögött. Látja, nem is mozdulnak a mutatók.
- Óóó, értem. Érthetõ, hiszen ennyi mûszerre nem is lehet figyelni.
A nõ ezek után az ablakon nézegetett kifelé. Odakint, mélyen alattunk, zárt felhõtakaró, s úgy nézett ki, mintha állnának. A pilóta meg is kérdezte:
- Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta állunk?
- Ööö, igen, pont erre gondoltam.
- Hát olyan - ránézett az órájára - nyolc, nyolc és fél perce.
- Micsoda? - csattant fel a kapitány - Nyolc perce vesztegelünk itt? Hát ezért állítottak meg? - elõrehajolt, jobbra-balra nézett, mintha keresne valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát mondhatom!
- Kik nincsenek sehol?
- Megállított minket a légi irányítás, mert keresztben áthalad egy másik gép, de az meg késik.
A nõ arca felderült:
- Egy másik gép? Hát ezt le kell fényképezni!
Azzal kirohant a pilótafülkébõl, és ujjongva mesélte a többi utasnak, hogy hamarosan egy másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a pillanatban a jobb oldali ülésekrõl felpattantak az emberek, és tódultak a kameráikkal a bal oldali ablakokhoz. Jó nagy tülekedés lett. A kapitány erre elkezdte a gépet balra dönteni, és beleszólt a mikrofonba:
- Emberek, mit mûvelnek? Felborulunk!
Erre az utasok egymást taposva igyekeztek vissza a helyükre...