VICCELDE

- Jean! Miért dobta bele az órámat a gõzölgõ fazékba?
- Mert fõ a pontosság, uram!

- Jean, hogy hívják a maga feleségét?
- Eszter, uram.
- Hmm, Eszter, Eszter. Megdugtam egyszer! Hahahahaha!
- És a maga feleségét, uram?
- Anasztázia, de ezzel nem tud mit kezdeni.
- Anasztázia, Anasztázia. Megdugtam százszor.
- Jajj, Jean, ez nem is rímel!
- Nem rímel, de igaz!

- Jean, hozza ide a tegnapi szódavizemet!
- De uram, annak már nincs ereje.
- Nem baj, nem verekedni akarok vele.

- Jean, hozzon egy tollat!
- Tessék uram!
- Jean, fog ez a toll?
- Igen uram!
- Akkor mondja meg neki, hogy engedjen el!

- Jean, csipog a citrom?
- Nem, uram.
- Akkor a kanárit facsartam a teába.

- Jean, mit tárcsáz a telefonon?
- Semmit uram, csak a figyelmét akarom felhívni.

Anasztázia grófnõ a fürdõszobában tartózkodik, amikor belép az inas.
- Na, de Jean - mondja a grófnõ -, miért nem kopog, mielõtt bejön? Mi van ha éppen nem vagyok felöltözve...
- Az ki van zárva, méltóságos asszony, mielõtt én belépek, elõbb mindig belesek a kulcslyukon.

- Jean! Megyünk a vasútállomásra a sógorom elé!
- De a sógora csak holnap érkezik, uram.
- Tudom, de holnap nem érek rá kimenni elé.

- Jean, hozzon egy szövõszéket!
- Minek, uram?
- Nagy terveket akarok szõni.

- Vadászni megyek Jean! Hol van a sörét?
- Elnézést, uram de a sörét megittam.

- Jean, legyen szíves, döntse meg egy kicsit az asztalt!
- Miért, uram?
- Dõlt betûvel szeretnék írni.