- Jean, miért hozott az egyik lábamra fekete, a másikra barna cipõt?
- Mert összesen két pár cipõt találtam a szekrényben uram, és a másik pár is ugyanilyen felemás.
- Jean, hozzon egy pohár vizet!
- Igen uram!
- Jean, hozzon még egy pohár vizet!
- Igen uram!
- Jean, hozzon még egy pohár vizet!
- Igen uram! De megkérdezhetem miert? Ennyire szomjas?
- Nem, de még mindig ég a könyvtár!
- Jean!
- Igen uram?
- Ha máskor a széken állva akarja letörölni a plafont, tegyen maga alá egy újságpapírt!
- Köszönöm a figyelmességét uram, de anélkül is elérem!
- Jean, meglocsolta már a kinti virágokat?
- Nem uram, hiszen esik az esõ!
- Hát akkor vigyen magával esernyõt!
- Jean mi volt ez a nagy csattanás?
- Hasad a hajnal, uram.
- Jean, ma este a kastély keleti szárnyában tálalja a vacsorát!
- Miért, uram?
- Mert azt mondta a fogorvosom, hogy pár napig a másik oldalon egyek.
Jean benn fekszik a korházban nagyon betegen, és már haldoklik. Bejön meglátogatni az uraság hûséges szolgáját, megáll az ágy végében és így szól:
- Jean, mi ez az egyre távolodó cipõkopogás?
- Elment az életkedvem uram!
- Szólt valamit Jean?
- Nem szóltam uram.
- Akkor jól hallottam!
- Jean, mit csinál azzal a kefével?
- Az õrület határát súrolom, uram!
- Mitõl van ilyen világos, Jean?
- Süt a nap, uram!
- Kenyeret vagy kalácsot?