Állathatározó1. A tehénA tehénnek...

Állathatározó
1. A tehén
A tehénnek négy lába van, viszonylag közel helyezkednek el egymáshoz, még aránylag szimmetrikusak is. A tehén szembõl és hátulról szimmetrikus a leginkább, jobbról illetve balról nem nagyon. Felülrõl és alulról nehéz a tehenet vizsgálni, mert fentrõl ráeshetünk, alulról meg ránk léphet.
2. A malac
A malac testének szimmetrikus vizsgálatakor hasonló eredményeket kapunk, mint a tehén esetében. A malacot azonban magasabb emberek felülrõl is megnézhetik, mert a malac egy alacsony állat, és így könnyebb a rálátás. A malac nem szokott tehénre támadni.
3. A sündisznó
A sündisznó nem áll másból, mint valószínûleg négy lábból és szúrótüskékbõl. Az oroszlánra és a mérges kígyóra csak akkor támad, amikor azok nem támadnak rá. Rendkívül éles fogai a szájüregétõl a vastagbeléig tartanak.
4. A gólya
A gólya csõre nagyon hosszú, és elbír legalább 3 kilógrammot. Ezenkívül piros színe van. A kisbabák ezért szeretik annyira a piros színt. Ha a kisbaba több mint 3,5 kg akkor a gólya vagy lezuhan, vagy lassan repül. Az öreg gólyák lezuhannak.
5. A bálna
A bálna süket állat, mert nem hal. Szereti a nála nagyobb testû vízi lényeket. A bálna ezért nem szeret senkit. Egyébként igen békés állat. Ha volna keze és lába, könnyebben tudna úszni.
6. A zöld szemes ostoros
Az egyik zöld szemes ostoros a Mars bolygóról esett le a Földre. A Marson pusztákon élt, kedvenc idõtöltése a lovaglás volt. Ehhez kellett neki az ostor. A zöld szem meg adott volt.
7. A bogár
A bogár nem egy állat, hanem sok kis apró repkedõ állat összefoglaló neve. De mindegyik ugyanazt csinálja. Nyáron belerepülnek a fagyinkba, télen meg megfagynak.
8. A mérges kígyó
A mérges kígyó nem is mérges, csak valaki kitalálta. Valójában szégyenlõs amiért keze helyett lába nõtt ki. A lábai nagyon csúnyák, ezért inkább nappal visszahúzva tartja azokat. Így futva nem tudja utolérni áldozatát, inkább beleharap egy jó nagyot.
9. A sárkány
A sárkány közeli rokona a halnak. Ezt testfelépítésük is bizonyítja, hiszen vannak olyan sárkányok, amelyek testét pikkely borítja. Mivel a sárkány majdnem hal, a bálna pedig egyáltalán nem, így biztosan állíthatjuk, hogy a sárkány és a bálna nem egy õstõl származik.
10. A majom
A majom és az ember között sokak szerint nagyon sok közös vonás van. Ilyen például, mindkettõnek földig ér a lába, nem tudja a saját fülét megharapni, stb. A majom azonban különbözik is az embertõl, hiszen az emberrel ellentétben nem csinál fölöslegesen hülye dolgokat. Ez egyébként minden állatra vonatkozik.
11. A kolbász
Nem tévedés. A kolbász is egy állat. A fizikai törvényeket figyelembe véve nem is lehet más. Az anyag nem vész el csak átalakul. A kolbász alakjából nem lehet egyértelmûen megállapítani, milyen állatról van szó, hiszen ilyen formában az állat nem mozog.
12. A galamb
A galamb nagyon értékes állat. Ellentétben a többi kétéltû énekesmadárral, a galamb nem kétéltû és nem énekel. Viszont van fehér színû is, és hangosan tud búgni.
13. A kétpúpos teve
A kétpúpos teve sokáig nem is vette észre, hogy két púpja van, mert az elsõ eltakarta a hátsót.
14. A zsiráf
A zsiráf abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem tudja lehányni magát, mert a félig megemésztett étel a gravitációs erõ miatt nem tud a hasából a fejéig eljutni a hosszú nyaka miatt. Sok részeg ember ezért szokta nyújtogatni a nyakát (mármint a sajátját).
15. A róka
A róka ravasz állatnak van kikiáltva, de valójában egy rendes vadász 500 méterrõl távcsöves puskával simán agyonlövi. Ilyenkor cseszheti a ravaszságát.
16. Az elefánt
Az elefántok, ha arra kerülne sor, hogy dolgozniuk kellene, biztosan kihalnának. Egyébként meg nem. És nem azért kicsi a farkuk, hogy meg tudjanak fordulni a telefonfülkében, hanem mert nagyon magasan van és kicsinek látjuk. Az elefánt sem szimmetrikus oldalról.

Értékelés:3,38(Eddig 5550szavazat) Értékeld Te is:
Köszönjük az értékelést!
Keresés
A nap vicce

- Képzeld, a Józsi randira hívott! Úgy tudom, hogy te a múlt héten találkoztál vele, ezért úgy gondoltam, hogy megkérdezlek téged, nehogy emiatt gond legyen köztünk.
A másik elgondolkozva válaszol:
- Én már végeztem vele, de azért neked elmesélek róla egy történetet, csak hogy tudd, mire vállalkozol: az elsõ randink elõtt értem jött. Percre pontosan érkezett, majd elmentünk vacsorázni. Egy nagy limuzinnal jött értem, egyenruhás sofõr, hûtött pezsgõ, meg minden. Egy nagyon elegáns étteremben vacsoráztunk, rák, pezsgõ, a legfinomabb desszertek. Közben végig udvarias volt, leste minden szavamat.
Aztán felmentem hozzá, és ekkor teljesen megvadult. Letepert, letépte a vadonatúj estélyi ruhámat, és a lépcsõn kétszer magáévá tett.
A barátnõ arca elkomorul:
- Ezek szerint azt tanácsolod, hogy ne találkozzam vele?
- Nem, félreértettél! Csak azt javasoltam, hogy ha találkozol vele, akkor ne a legjobb ruhádat vedd fel!

Neked ajánljuk

2006. VI. 1.
Jocó most írt egy e-mailt, hogy este szenzációs meglepetéssel vár otthon. Úgy látszik, nem felejtette el az elsõ randink két éves évfordulóját. Nagyon izgulok, már alig várom, hogy vége legyen a napnak.
Úgy imádom az én mackókámat!
2006. VI. 3.
A "szenzációs" meglepetés nem sikerült túlságosan fényesen. Jocó örömtõl csillogó szemekkel várt otthon, és egy büszke apa meghatott mosolyával mutatta meg az új, nagyképernyõs, sztereó, hiper-szuper tévénket. Amikor felvetettem neki, hogy ugyan minek kellett nekünk új tévé, amikor egyrészt a régi is tökéletesen mûködik, másrészt úgyis csak néha nézzük, akkor valami foci világbajnokságot kezdett emlegetni. Az évfordulóról persze szó sem volt. Illetve addig nem volt szó, amíg én fel nem emlegettem némi nyafogás kíséretében - ekkor sûrû bocsánatkérések közepette elvitt vacsorázni. Végül is elnéztem neki ezt a kis malõrt, és ha nagy tévé kell neki, hát legyen nagy TV.
2006. VI. 5.
Jocó tegnap este egy csokor tulipánnal állított haza. Cuki pofa. Aztán félénken megkérdezte, hogy gond lenne-e, ha a barátai a "Foci VB" alatt néha átjönnének meccset nézni. Természetesen nem. Ismerhetne már, hogy ilyen apróságból nem csinálok gondot.
2006. VI. 7.
Jocó képtelen felfogni, hogy a feng-shui alapelvek értelmében a régi tévének semmi keresnivalója a hálószobában. Meg értelme sincs. "Esetleg nézhetsz valami mást, amíg mi a meccset nézzük a haverokkal." - magyarázta.
Szerintem túlaggódja ezt a foci VB dolgot.
2006. VI. 9.
Tegnap nagybevásárláson voltunk. Jocó a szokásos cuccokon túl bepakolt két rekesz sört, 20 csomag szotyit, és 12 csomag csipszet. "Betárazol a vébére?" - kacsintottam rá. "A nyitomeccsre." - kacsintott vissza. Jót nevettünk. Isteni humora van az én mackómnak.
2006. VI. 10.
A nyitómeccs izgalmait elkerülendõ tegnap Áginál aludtam, bár sejtettem, hogy a felügyelet hiánya rossz hatással lehet a társaságra. Sajnos igazam lett. Mikor ma hazaértem, széthagyott üres sörösüvegek, szetköpködött szotyihéj, szõnyegbe taposott ketchupfoltok fogadtak. "Ez így nem lesz jó!" - adtam hangot rosszallásomnak Jocónak sms-ben. "Valóban nem, de Ottó át tud hozni két kempingszéket, és akkor már el fogunk férni. Kösz a figyelmességet." - jött a válasz.
Kezd gyanús lenni ez a vébé-ügy.
2006. VI. 12.
A nappaliba merészkedve feltettem azt az ártatlan, de összetett kérdést a társaságnak, hogy 1) miért ülnek a harminc fokos lakásban különféle nemzetiszín sálakban, 2) miért üvöltenek torkuk szakadtából, mikor a TV köztudottan csak egyirányú kommunikációra alkalmas, 3) miért kell megnézni a szünetben és a meccs végén az összefoglalót, amikor abban a néhány perce lezajlott eseményeket vetítik le újra. Erre azt kaptam vissza, hogy 1) miért fontos az, hogy a zokni színe passzoljon a nadrághoz, mikor úgyse látszik, 2) miért fontos megkérdezni, hogy fodrásznál voltam-e, ha úgyis látszik, hogy igen, és 3) én azt se tudom, hogy mi az a lesszabály, úgyhogy hagyjam õket meccset nézni. Higgadtan a tudomásukra hoztam, hogy tõrõlmetszett bunkók egytõl egyig, és remélem az anyukájuk bánja, hogy nem verte õket többet kiskorukban, majd egy francia dáma eleganciájával távoztam.
2006. VI. 16.
A tegnapi "szurkolásnak" aposztrofált obégatás élénk hatása alatt ma délelõtt összeállítottam a veluk-ezentul-nem-baratkozhatsz. xls-t, és át is küldtem Jocónak. Õ csak annyit írt vissza, hogy Ronaldinnyo nem az egyik haverja, hanem a brazil válogatott irányító középpályása. Postafordultával tudattam vele, hogy ennek ellenére sem barátkozhat vele. Nincs kivételezés.
2006. VI. 17.
Telefonos nyomozásom során kiderült, hogy az Elektromos Mûvek egy hónapos, a kábeltévé szolgáltató 2 hónapos díjhátralék után szünteti csak be a szolgaltatást, így a szükséges lépések megtételérõl (pl. csekkek "elvesztése") letettem.
Egyébként mélységesen felháborít ez a slendrián hozzáállás.
2006. VI. 20.
Este felhívtam anyut, hogy panaszkodjak neki kicsit, és megkérdezzem, hogy alhatok-e náluk pár napig. Hozzávetõlegesen tíz másodperce beszéltünk, mikor megkért, hogy hívjam vissza 11 után, mert apa, Tóni bácsi, meg Berci a meccset nézik, és egy szót sem ért, annyira üvölt a tévé.
A visszahívást tárgytalannak itéltem.
2006. VI. 22.
Valamelyik idióta hozott magával egy dobot, azt püfölte egész este, a többiek meg "Me-hi-kó! Me-hi-kó!" kántálással kísérték.
Legalább a magyaroknak szurkolnának ezek a szerencsétlenek!
2006. VI. 25.
Közöltem Jocóval, hogy ha nem változtat a hozzáállásan, akkor Szex és New York plusz jégkrém kúrába kezdek, és 120 kilósra hízok a vébé alatt. Azt válaszolta, hogy ilyen mérvû hizásnak annyi az esélye, mint annak, hogy Togo továbbjut a G csoportból. Visszavágtam egy "micsoda egy paraszt vagy te!"-vel, de éreztem, hogy ezzel legjobb esetben is csak döntetlenre hoztam az ügyet.
2006. VI. 26.
Ma reggel összefutottam Rohacsek nénivel, a szomszéd-asszonyunkkal a lépcsõházban. "Nem mintha panaszkodni akarnék, aranyoskám" - kezdte, és tudtam, hogy panaszkodni fog. Ez Rohacsek néni specialitása, hogy általában azzal kezdi, hogy "a világért se szeretnék zavarni" vagy "nem dicsekvésképpen mondom", esetleg "semmiképpen nem szeretnék beleszólni", és aztán jön a "de". Most az volt a szívfájdalma, hogy mióta beindult a "fotbalnézés", meg a "mértéktelen dorbézolás", azóta Pityukának, a papagájának szókincse a "gól" és a "les" szavakon kívül tizenhét vadonatúj káromkodással is bõvült, úgyhogy legyünk szívesek beszüntetni a zajongást, mert úgy ránkhívja a rendõrséget, mint a pinty. Bíztattam, hogy hívja csak nyugodtan, hátha beviszik az egész bagázst vébéstül, szotyistul, tévéstül.
Kár, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap.
2006. VI. 28.
Tegnap a távirányító szõrén-szálán eltûnt. A lelkes szurkológárda serény és átfogó kutatóexpedícióba kezdett, de sajnos nem jártak eredménnyel - ami nem is olyan meglepõ annak fényében, hogy a keresett mûszer a fagyasztóláda alján, öt kiló mirelit spenót alatt lapult. Nagy szerencse, hogy Taki, - aki egyebként az arcfestése alapján a németeknek szurkol - civilben mûszerész, és fél óra alatt szerzett egy új távirányítót, ezzel kivívva magának az Este Hõse címet, és az ezzel járó fotelban ülési jogot.
Azt hiszem, ma beszélek pár lakatossal zárcsere ügyben.
2006. VI. 29.
Tegnap este találkoztunk a hûtõszekrény elõtt Jocóval. Én jégkrémért mentem, õ sörért. "Szia" köszöntem rá. "Szia" hüppögte, és láttam, hogy könnyes a szeme. Mindig elgyengít, ha sírni látom. Átöleltem, bátoritólag megsimogattam a hátát. "Téged is ennyire bánt?" - kérdeztem. "Igen" - szipogta. "Nyugi, rendbe lehet még hozni" - biztattam. "Hát, igen, de akkor is, tizenegyest kihagyni a nyolcvanadik percben..." - tört ki belõle a zokogás.
Közöltem vele, hogy egy idióta, és utálom. Ettõl egy kicsit jobb lett.
2006. VII. 1.
Fú, de utálom a focit!
2006. VII. 3.
Én nyitottam ajtót a mindennapos vendéggé avanzsált pizzafutárnak, és a nappaliig hallható hangerõvel közöltem vele, hogy sajnos készpénz nincs nálam, így természetben fizetnék, ha ez lehetséges. Jocó megjelent a nappali ajtajában, de a többiek "Szöglet! Szöglet!" kiáltására azonnal visszafordult, a pizzafutár pedig mondta, hogy köszöni szépen a lehetõséget, de siet, mert szeretne hazaérni a második félidõre, úgyhogy legyek szíves mégis elõkeresni ezerötöt valahonnan.
Most már biztos, hogy a foci lesz az emberiség kihalásának közvetlen okozója.
2006. VII. 5.
Még öt nap. Akár fél lábon is.
2006. VII. 7.
Három. Ezek idióták. Már félek hazamenni.
2006. VII. 8.
Kettõ. Ezek megvesztek. Áginál alszom.
2006. VII. 9.
Egy.
2006. VII. 10.
El se hiszem, hogy vége. Pedig de. Vége! Sanyi a döntõ izgalmában ugyan leszakította a karnist a nappaliban, Toncsi pedig - egyelõre tisztázatlan okokból - befejelte a vitrines szekrény üvegét, de ezeket már elnézõ mosollyal vettem tudomásul. Jocó újra a régi, kedves, aranyos, minden megy tovább a megszokott mederben. Megbocsátásom jeléül még a lesszabálynak is utánanéztem a neten. Felhívtam Jocót, és elújságoltam neki, hogy most már értem. Nagyon örült.