Tanárnéni megkérdezi a gyerekeket, hogy ki, mit ebédelt.
Az egyik gyerek felel: fasirtot.
A másik: rántott húst.
- És te Móricka?
- Mi szószt ettünk otthon.
Másnap megint megkérdezi a tanárnéni a gyerekeket, hogy mit ebédeltek.
Az egyik gyerek válaszol: spagettit.
A másik: sült húst.
- Hát te Móricka?
- Mi szószt ettünk otthon.
Harmadik nap megint megkérdezi a tanárnéni, hogy mit ebédeltek a gyerekek, akik ismét változatos ételeket soroltak fel, de Mórickát ismét megkérdezi:
- Móricka mit ebédeltetek?
- Hát szószt. - feleli Móricka.
- Húst nem szoktatok enni?
- De, holnap már biztosan fogunk!
- Hogyhogy? - kérdezi a tanárnõ.
- Mert apám azt mondta: "Ha holnap is szósz lesz belevágom a faszom"!

Meghal a Dalai láma, és felkerül a Mennyországba. Isten személyesen megy érte a kapuhoz, beinvitálja. Miközben ülnek a felhõkön, Isten megkérdezi tõle:
- Nem vagy éhes, barátom?
- De igen, Uram, szívesen harapnék valamit.
Isten kinyit egy konzervet, odaadja a Dalai lámának. Az, miközben eszegeti a konzervet lenéz a Pokol irányába, és azt látja, hogy a Pokolba került elkárhozott lelkek sült húst, kaviárt, lazacot esznek.
Másnap Isten ismét megkérdezi, nem éhes-e? A Dalai láma ismét igenlõen válaszol, erre megint kap egy konzervet. A Pokolban ezúttal languszta, steak és pezsgõ a menü.
Amikor harmadnap ugyanez játszódik le, a Dalai láma nem bírja tovább, és megkérdi:
- Uram, hogy van az, hogy én, aki mindig alázatosan éltem, soha nem vétkeztem, mindig csak konzervet kapok, míg a Pokolba kerültek fejedelmi lakomákat kapnak?
Erre Isten fejcsóválva:
- Tudod, itt fent kettõnkért nem érdemes szakácsot tartani...